Az oldószerbázisú bevonatok, tinták és autóbevonatok esetében a korom és a szerves pigmentek általában alapos csiszolást igényelnek, hogy teljes színezőképességüket kifejlesszék. De a pigment nem fejeződik be, miután mechanikus berendezéssel "lebontották". Az őrlés során képződő kis részecskék nagy felülettel rendelkeznek, és ha a rendszernek nincs kellő stabilitása, ezek a részecskék mégis közeledhetnek egymáshoz és újra agglomerálódnak. Emiatt a gyártás során gyakran előfordul olyan helyzet: a színpaszta közvetlenül az elkészítést követően jól néz ki, de hosszabb állás után viszkozitása megemelkedik, visszadurvulás jelentkezik, színe megváltozik, sőt elárasztás, színfoltosság is előfordul.
A korom nagy fajlagos felülettel rendelkezik. A terhelés növekedésével a részecskék közötti kölcsönhatás erősödik. Ha a diszperziós rendszer nem tudja teljesen stabilizálni a pigmentet, a színpaszta nyilvánvalóan megvastagodást mutat.
A mechanikus köszörülés csak javítja a kezdeti agglomerátum állapotot. Ha a pigmentrészecskék felületei nem képeznek kellően stabil védőréteget, a tárolás során még előfordulhat újra agglomeráció.
Amikor a pigment agglomerált állapotban van, a színező felületet nem lehet teljesen felszabadítani, ami befolyásolja a feketeséget, és potenciálisan színárnyalatbeli különbségeket okozhat a színes paszta tételek között.
A színpaszta hosszú ideig tartó állása után, ha a diszperziós stabilitás nem megfelelő, a pigmentrészecskék újra agglomerálódhatnak vagy elvándorolhatnak – ami végső soron újradurvulás, ülepedés és elárasztás formájában nyilvánul meg.
Miért igényesebb a nagy koncentrációjú színes paszta a diszpergálószerrel szemben?
Magas pigmentarány esetén jelentősen megnő a szilárd részecskék száma a rendszerben, és ennek megfelelően nő a részecskék közötti kölcsönhatás esélye is. Különösen a korom esetében – amelynek eleve nagy a fajlagos felülete –, ha egyszerűen az őrlési idő meghosszabbítása a megoldás, nem csak a termelés hatékonysága csorbul, de előfordulhat, hogy a tárolás során felmerülő újraagglomerációs problémát sem oldja meg.
Az igazi megközelítés az, hogy a diszpergálószert stabilabban adszorbeálják a pigment felületén: az egyik vége erősebben rögzíti a pigmentet, a másik része pedig csökkenti annak esélyét, hogy a részecskék ismét egymáshoz közeledjenek sztérikus akadályozás és hasonló hatások miatt. Ez nem csak az őrlés közbeni teljes nedvesítést segíti elő, hanem az őrlés után is megőrzi a finom szemcseméret állapotát. A nagy koncentrációjú korom színű paszta esetében a diszpergálószer „stabilizáló képessége” gyakran fontosabb, mint az egyszerű nedvesítési sebesség.
DH-6329: Polimer hiperdiszpergálószer oldószerbázisú rendszerekhez
A DH-6329 egy polimer hiperdiszpergálószer, molekulaszerkezetében több rögzítőcsoporttal, amelyek kölcsönhatásba léphetnek a pigmentfelületekkel, oldószerbázisú bevonatokhoz, tintákhoz és színes pasztarendszerekhez használható. Korom és szerves pigment diszperzió esetén segíthet a pigmenteknek stabilabb nedvesítési és diszperziós állapot elérésében. Különösen a feketepaszta-rendszereknél a jó folyás még nagy koromterhelés mellett is fenntartható, javítva a nagy koncentrációjú színes paszta könnyen besűrűsödésének problémáját.
A kezdeti diszperzión túl a DH-6329 segít csökkenteni a pigmentek újraagglomerálódási hajlamát a tárolás során, így némi javító hatással van az újradurvulásra, viszkozitásváltozásra és elárasztásra hajlamos rendszerekre. Autóipari bevonatok és kültéri, időjárásálló bevonatok esetében, amelyek magas színkifejlődési, fényességi és tárolási stabilitási követelményekkel rendelkeznek, korom és szerves pigmentek diszperziós oldataként is használható. Ezenkívül jól kompatibilis a különféle olajalapú gyantákkal, és alkalmazkodik a különböző polaritású gyantarendszerekhez. Referenciaadagolás: szervetlen pigmentek általában a pigment tömegének 5–20%-a; szerves pigmentek körülbelül 20-50%; korom körülbelül 50–100%.
A nagy koncentrációjú korom színű paszta esetében az igazán nehezen megoldható probléma nem az, hogy „szét lehet-e őrölni a pigmentet”, hanem az, hogy az őrlés után hosszú távon is meg lehet-e tartani a stabil állapotot. A koromterhelés növekedésével a pigmentek közötti kölcsönhatás jelentősen megnő, és az őrlési idő egyszerű meghosszabbítása gyakran nem tudja megoldani a későbbi sűrűsödési, újradurvulási és elárasztási problémákat. Több rögzítőcsoporttal rendelkező polimer hiperdiszpergálószer kiválasztása egyidejűleg javíthatja a nedvesedést, a viszkozitás csökkentését és a tárolási stabilitást.