Élelmiszercímkéknél, italcsomagolásoknál, napi vegyszercímkéknél és orvosi címkenyomtatásnál konzisztens mintázattal találkozhatunk: a címke közvetlenül a nyomtatás után normális tapad, minden teszt megfelel a követelménynek – de a hűtött tárolás vagy fagyasztás után a tinta hullani kezdés, lehámlik, vagy akár enyhe karcolással hordozó is.
A legtöbb esetben ezt nem maga a tinta okozza. A probléma az adhéziós rendszer, az aljzat jellemzői, a környezeti változás és az összeillesztés együttes eredménye.
A nyomtatás befejezése után: a tinta tapadása normális, a film megjelenése teljes, a környezeti hőmérséklet vizsgálata megfelel a követelményeknek. De ezek csak a környezeti feltételek stabil teljesítményt jelzik – nem garantálják ugyanazt a tapadási hatást hideg tárolás mellett vagy fagyos környezetbelépés után.
A hideg tárolási környezetbe kerülve: a hőmérséklet csökken, a hordozó összehúzódik, és ennek megfelelően a festékréteg is. Ha a hordozó méretváltozása nincs szinkron, a felületi feszültségben lévő növekszik, és a tapadás csökkenhet.
Ha a hideg környezetből veszik, a levegőben lévő vízgőz könnyen páralecsapódást képez a címke felületén. Hosszan hideg-melegnek való kitettség: a ciklus nedvesség folyamatosan behatol a felületbe, a helyi kötési szilárdság csökken, és a tinta hajlamosabb lesz a leválásra. A környezet ezért nemcsak az alacsony hőmérséklettel szembeni ellenállást, hanem a nedvességállóságot is teszteli.
A gyakori címkeanyagok – PET, PP, PE, szintetikus papír, bevont papír – különböznek a felületi energiától, a zsugorodási sebességtől és az alacsony hőmérsékleti ellenállástól. Még ugyanazon tinta használata esetén is eltérhet a végső teljesítmény a hordozók között.
A hordozón túl a tintarendszer is kritikus. Ha a gyanta-szubsztrát kompatibilitás nem kielégítő, az adhéziós rendszer nem teljes, vagy a rugalmasság gyenge – a tapadás csökkenése és a tinta kiömlése biztosabb alacsony hőmérsékletű környezetben.
Mert amikor a terméket elhagyja a gyárat: a tinta megszilárdul, a környezeti tapadás normális, és a megjelenésben nincs probléma. Hűött tárolás, szállítás és hideg-meleg ciklus után: folyamatosan összehúzódnak és kitágulnak, a felületi feszültség folyamatosan változik, és a tapadási teljesítmény csökken – a rejtett problémák feltárulnak.
A hideg tárolás utáni címkefesték-leválás alapvetően az alacsony hőmérsékletű környezet, a hideg-meleg ciklus, a hordozó tulajdonságai és a tintatapadó rendszer együttes eredménye. A hidegtárolási tintaveszteség elemzésekor magán a hordozó típusa, a tapadási rendszer, az adalékanyag-illesztés és a tényleges szolgáltatási környezet mind átfogó értékelést igényel a címke hosszú távú stabilitásának javítása hideg környezetben.