Otthon / Hírek / Ipari hírek / Az UV-bevonat kiegyenlítése mindig elégtelen? A probléma az adalékanyag kiválasztásában lehet
Ipari hírek
UV-bevonatok · UV-tinták · Fényre keményedő rendszerek · DH-4210
Az UV-bevonatokban, UV-tintákban és más, fényre keményedő rendszerekben a folyékony halmazállapotból a szilárd állapotba való átmenet nagyon gyors. A hagyományos bevonatoknak még viszonylag elegendő idejük van a felületi hibák kijavítására az oldószer elpárolgása és a filmáramlás révén. Ám amint az UV-kötés megkezdődik, a gyantarendszer gyorsan reagál, és a fólia áramlási ablaka lerövidül. Ez könnyen problémát okoz: a készítményben nincs nyilvánvaló rendellenesség, de a végső film nem elég lapos, nem elég sima, és még kráteres és narancshéj-felületi hibák is előfordulnak. Ezért az UV-rendszerekben a kiegyenlítő szernek nemcsak a felületi feszültség csökkentésére, valamint a nedvesítés és folyás javítására van szükség, hanem figyelembe kell venni a gyantával való kompatibilitást, a kikeményedés utáni tartósságot és az azt követő újrafestési teljesítményt is.
Az UV-bevonat gyorsan kikeményedik – a film nem tud vízszintezni a kötés előtt
Előnye az UV rendszerű térhálósodás, de egyben lerövidül a fólia önkorrekciós ideje is. Ha a szintezési sebesség nem tud lépést tartani a kötési sebességgel, a felület hullámossága megmarad.
Az aljzat elégtelen nedvesedése – Kráterképződés könnyen előfordul
Ha a bevonat és a szubsztrátum közötti határfelületi feszültség viszonya nem megfelelő, a bevonófolyadék nem tud egyenletesen szétterülni, és kráteres, átlátszó vagy nem egyenletes filmet képezhet.
A filmfelület nem megfelelő kenőképessége
Egyes UV-bevonatok nem csak lapos megjelenést igényelnek, hanem bizonyos csúszásérzetet és súrlódásgátló képességet is. Ha csak a kiegyenlítést végzik a felületi teljesítmény kiegyenlítése nélkül, a végső hatás még mindig nem lesz kielégítő.
A kiegyenlítő szer feleslege befolyásolja a későbbi újrafestést
Egyes hagyományos szilikon adalékok könnyen látható felületi migrációs rétegeket képeznek a fólián – bár a rövid távú kiegyenlítő hatás jó, a túlzott használat befolyásolhatja a rétegek közötti kötést a következő bevonat során.
Miért kell az UV-rendszerű szintezőszereknek nem csak a sebességet figyelembe venniük?
A kiegyenlítő szernek először fenn kell tartania a jó kompatibilitást a gyantarendszerrel, majd megfelelően javítania kell a felületi feszültséget és az aljzat nedvesítését a felhordás során, elősegítve a bevonófolyadék egyenletesebb eloszlását. Ha az adalékanyag csak fizikailag tartózkodik a fóliában, anélkül, hogy részt vesz a kikeményedett háló kialakításában, hatásmechanizmusa megváltozhat a későbbi térhálósodás, tárolás vagy újrafestés során. A reaktív akril-funkciós sziloxán adalékok reaktív funkciós csoportjaikat felhasználva részt vehetnek a hálóképződésben az UV-kezelés során, így az adalékanyag stabilabban jelen van a kikeményedett filmben, és jobban egyensúlyba hozza a felületi teljesítményt a tartóssággal.
DH-4210: Térhálósító polisziloxán-akrilát kiegyenlítő szer
A DH-4210 egy térhálósító polisziloxán-akrilát kiegyenlítő szer, elsősorban UV-sugárzásra és más fényre kikeményíthető rendszerekre. A pusztán fizikai vándorláson alapuló hagyományos felületi adalékokkal összehasonlítva molekulaszerkezetében reaktív csoportok vannak, amelyek részt vehetnek a térhálósodásban – jobb alkalmazkodóképességet biztosítva a kikeményedett rendszerhez a kikeményedés során, ahelyett, hogy teljesen a felületi hatás szabad állapotától függne.
A gyakorlati alkalmazásban a DH-4210 egyidejűleg javítja: elősegíti a bevonófolyadék jobb szétterülését – javítja a filmkiegyenlítő hatást; az aljzat nedvesítő képességének javítása – az elégtelen nedvesítés által okozott felületi hibák csökkentése; javítja a fólia csúszását és segíti a karcállóságot. Jó kompatibilitása segít csökkenteni az adalékanyag-gyanta eltéréséből adódó zavarossági problémákat, miközben megfelel az újrafestési és felülnyomási követelményeknek. Alkalmazható rendszerek: UV-fa bevonatok, nyomdafestékek és felületi nyomdalakkok, dobozbevonatok és műanyag bevonatok. Referencia adagolás: fa bevonatok 0,05%–4%; nyomdafestékek és felületnyomó lakk 0,1%–1%; dobozbevonatok 0,05–0,3%; műanyag bevonatok 0,05–0,6%.
Az UV bevonatok és UV festékek szintezési problémája alapvetően szorosan összefügg a film rövid folyási idejével, a felületi feszültséggel és a hordozó nedvesítési állapotával. Ezért a kiegyenlítőszer kiválasztásakor nem csak azt kell figyelembe venni, hogy "a fólia sima-e a felhordás után", hanem az adalékanyag és a gyanta kompatibilitását, valamint a csúszásra, az újrafestésre és a kikeményedés utáni felületi teljesítményre gyakorolt hatást is. A reaktív sziloxán-akrilát kiegyenlítő szerek molekulaszerkezeti szintről javíthatják az UV-re keményedő rendszerekkel való kompatibilitást, javítva a kiegyenlítést, a nedvesítést és a csúszást, miközben stabilabb összetétel-választást biztosítanak az UV-bevonatok és tinták számára.
Gyakran Ismételt Kérdések
Miért olyan széles az adagolási tartomány (0,05–4%) – mi határozza meg, hogy ezen a tartományon belül hova esik az optimális adag?
A széles választék tükrözi a felületi teljesítménykövetelmények és a készítménytípusok nagy eltéréseit az UV-bevonat alkalmazások között. A magas fényességet és a kifejezett csúszásérzetet igénylő fabevonatok esetében szükség lehet a tartomány felső határára. Szigorúbb újrafestési és tapadási követelményekkel rendelkező konzervbevonatok és műanyagbevonatok, vagy ahol az aljzat sima és a szintezési nehézség kisebb, általában az alsó részt használják. Az ajánlott tartományon belül az optimális adagolást úgy kell meghatározni, hogy értékeljük a szintezést, a kráterezéssel szembeni ellenállást, a csúszást és az újrafestési teljesítményt, fokozatosan beállított adagolási szinteken – nem pedig a maximumra való alapértelmezés szerint.
A DH-4210 alkalmas szabadgyökös UV és kationos UV térhálósító rendszerekhez is?
A DH-4210 reaktív akril funkciós csoportokat tartalmaz, amelyek kopolimerizálódnak az akrilát monomerekkel és oligomerekkel szabad gyökös UV rendszerekben. A kationos UV-rendszereknél (epoxid vagy vinil-éter alapú) az akrilcsoport nem reakcióképes kationos iniciáció esetén, így az adalékanyag nem reaktív felületmódosítóként funkcionálna, nem pedig a kikeményedett hálózatban. A kompatibilitást és a teljesítményt egy adott kationos rendszerben a gyártás előtti próbaverzióval kell értékelni.
