A vízbázisú bevonatok feldolgozása és felhordása során a rossz sűrítőszer-kompatibilitás széles körben elterjedt ipari probléma, amely könnyen instabil bevonatállapotot és rossz felhordási érzést okoz. Gyakori problémák a gyártás során: viszkozitás kiegyensúlyozatlansága, rendezetlen áramlási állapot és egyenetlen kefeszerkezet. A legtöbb ilyen probléma a sűrítő adalék teljesítménybeli korlátaiból fakad – a szokásos sűrítő termékek nem tudják egyensúlyba hozni a viszkozitás beállítását a sima felvitel érzésével, miközben az időjárásállóság, a szennyeződésállóság és egyéb kiegészítő teljesítmények is elmaradnak.
Négy gyakori fájdalompont a bevonat megvastagodásakor
A sűrítő hozzáadása után a rendszer viszkozitása ingadozik, ami megnehezíti a stabil állapot fenntartását a gyártás és a tárolás során.
Egyes sűrítő termékek csak növelik a bevonat viszkozitását, de megzavarják az eredeti folyást és kiegyenlítő állapotot – a film felhordás után merevvé válik.
A bevonat kialakulása után könnyen érinti a víz, a lúgos környezet, a súrlódás és a szennyeződés – fehéredést, porosodást és szennyeződést okozva. A hagyományos sűrítők nem biztosítanak jó védő tulajdonságokat a film számára.
Egyes sűrítők rosszul kompatibilisek, és miután beépültek a vízbázisú bevonatba, érzékenyek az elektrolit- és mikrobiális hatásokra – rétegződést, romlást és viszkozitás-ingadozást okozva a hosszú távú tárolás során.
A hagyományos sűrítési megoldások korlátai
A jelenleg általánosan használt közönséges sűrítő adalékok jelentős általános alkalmazási korlátokkal rendelkeznek, és nem tudják kiegyensúlyozni a bevonat stabilitását a feldolgozás, az alkalmazás és a tárolás során. A legtöbb hagyományos termék egyfunkciós tulajdonságokkal rendelkezik – alapvető sűrítő hatást biztosítanak, de nem tudják egyensúlyba hozni a bevonat kiegyenlítési és folyási teljesítményét, így a bevonat viszkozitása könnyen eléri a célt, de a felhordás rossznak tűnik. A hagyományos sűrítők környezeti ellenállása is gyenge – elektrolit, mikrobiológiai és sav-lúg környezeti interferenciával szemben a teljesítmény könnyen csökken, ami a bevonatrendszer állapotának ingadozását okozza.
DH-7213S: Vízbázisú sűrítő bevonórendszerekhez
A DH-7213S egy hidrofób csoporttal módosított anionos akril sűrítő, tejfehér folyékony formában, 90-92%-os tartalommal és mérsékelt savtartalommal/lúggal – kompatibilis a vízbázisú bevonatrendszerek túlnyomó többségével.
Ami az alapvető teljesítményt illeti, ez a sűrítő három tulajdonságban egyesíti a sűrítést, a kiegyenlítést és az áramlást – elkerülve a sűrítés utáni merev folyadékok problémáját, amelyet a hagyományos adalékok hoznak létre, lehetővé téve a bevonat sima felhordási állapotának fenntartását, miközben növeli a viszkozitást. A termék gyors sűrűsödést és kötődést ér el, ami kompatibilis az ipari tételes gyártás követelményeivel.
A tartósság szempontjából a termék beépített vízállósága, lúgállósága, moshatósága és szennyeződésállósága optimalizálhatja a filmképződési textúrát és javíthatja a bevonat környezeti alkalmazkodóképességét. Kimagaslóan nagy nyírási viszkozitás-beállítással és elektrolit-ellenállással rendelkezik, stabil bevonatviszkozitást biztosítva még összetett rendszerkörnyezetben is. A termék formaldehidtől, APEO-tól, kerozintól és egyéb káros anyagoktól mentes. Referenciaadagolás: a teljes készítmény 0,3–2%-a, hozzáadás előtt vízzel előhígítva.
A sűrítő szerepe nem csak a viszkozitás növelése, hanem a bevonat folyásának, kiegyenlítésének, tárolási stabilitásának és a film tartósságának egyidejű fenntartása is. Vízbázisú bevonatok esetén a megfelelő sűrítőnek javítania kell a bevonat állapotát, miközben minimálisra kell csökkentenie az alkalmazás tapintására és a film megjelenésére gyakorolt negatív hatást, egyensúlyt teremtve a sűrítési teljesítmény és az átfogó felhordási teljesítmény között.