Otthon / Hírek / Ipari hírek / Miért veszítik el a vízbázisú bevonatok adhézióját – és hogyan lehet javítani
Ipari hírek
Tapadás elősegítő | Vízi rendszer
A vízbázisú bevonat-, tömítő- és ragasztókészítményekben a töltőanyag-polimer határfelület kompatibilitása a tapadás és a mechanikai teljesítmény meghatározó tényezője – és gyakran ez a leginkább figyelmen kívül hagyott változó a készítmény kialakításában.
Ha a vízbázisú rendszerekben a töltőanyagok és a polimer mátrixok nem kompatibilisek az interfész szintjén, akkor adhéziós veszteség, gyenge mechanikai teljesítmény és tárolási instabilitás következik be. Egyszerűen több gyanta hozzáadása nem kompenzálja az alapvetően inkompatibilis interfészt – célzott felületi kémiára van szükség.
Gyakori problémák a vízbázisú rendszerekben
Tapadás elvesztése
A bevonat megemeli, lehámlik, vagy nem tartja meg a tapadási szilárdságát az aljzathoz használati körülmények között – ez a leglátványosabb és legköltségesebb meghibásodási mód.
Rossz töltőanyag diszperzió
Az összeférhetetlen töltőanyagok ahelyett, hogy egyenletesen oszlanak el, aggregálódnak, helyi gyenge pontokat hozva létre a kikeményedett filmben.
Gyenge mechanikai teljesítmény
A szakítószilárdság, a hajlítószilárdság, az ütésállóság és a modulus mind a célérték alatt van – ez korlátozza a teljesítményt az igényes alkalmazásokban.
Tárolási instabilitás
A készítmény teljesítménye idővel változik a tárolás során, minőségi inkonzisztenciát okozva a gyártási tételek között.
Miért nem a gyantatartalom növelése a megoldás?
Gyakori korrekciós intézkedés a gyantaterhelés növelése vagy a töltőanyag arányának beállítása. Ezek a beállítások ritkán oldják meg a gyökér problémát.
A legfontosabb betekintés: A töltött vízbázisú rendszerekben a tapadás elsősorban a határfelületi kötés minőségétől függ – nem a gyanta mennyiségétől. Ha a töltőanyag részecskék felületei és a polimer mátrix közötti interfész nem kompatibilis, több gyanta hozzáadásával egyszerűen több lesz ugyanabból az inkompatibilis mátrixból. A felület továbbra is gyenge, és a tapadási hiányosságok továbbra is fennállnak – miközben a formulázási költségek nőnek.
A legfontosabb betekintés: A töltött vízbázisú rendszerekben a tapadás elsősorban a határfelületi kötés minőségétől függ – nem a gyanta mennyiségétől. Ha a töltőanyag részecskék felületei és a polimer mátrix közötti interfész nem kompatibilis, több gyanta hozzáadásával egyszerűen több lesz ugyanabból az inkompatibilis mátrixból. A felület továbbra is gyenge, és a tapadási hiányosságok továbbra is fennállnak – miközben a formulázási költségek nőnek.
A Megoldás
DH-7269S – Vízbázisú tapadásfokozó
Epoxival módosított polisziloxán | Bifunkcionális kapcsolószer
DH-7269S egy epoxi-módosított polisziloxán vízbázisú tapadás elősegítő . Bifunkciós kapcsolószerként funkcionál: az egyik vége szervetlen töltőanyag felületekhez (szilikátok, karbonátok, fém-oxidok) rögzítődik, míg a másik vége a szerves polimer mátrixszal reagál. Ez kémiai hidat hoz létre az interfészen keresztül – egy inkompatibilis határvonalat kötött interfésszé alakítva.
Tapadás javítása
Kiváló
Hajlítóerő
Nagyon jó
Szakítószilárdság
Nagyon jó
Ütésállóság
Jó
Tárolási stabilitás
Nagyon jó
| Termék | Kémiai típus | Alkalmazások |
| DH-7269S | Epoxi-módosított polisziloxán | Vízbázisú bevonatok, vízbázisú tömítőanyagok, vízbázisú ragasztók, fémfelület-kezelés, kompozit anyagrendszerek |
Kulcs elvitel
Vízbázisú rendszerek esetében a töltőanyagok és a polimer mátrix felületi kompatibilitása határozza meg a tapadást és a mechanikai teljesítményt. Egyszerűen több gyanta hozzáadásával nem lehet kompenzálni az alapvetően inkompatibilis interfészt. A DH-7269S kiküszöböli a kiváltó okot – javítja a töltőanyag diszperzióját, erősíti a határfelületi kötést, javítja a kulcsfontosságú mechanikai tulajdonságokat, és stabilabb, hosszú távú teljesítményt biztosít a vízbázisú bevonatok, tömítőanyagok és ragasztók alkalmazásakor.
Tapadási problémákat tapasztal vízbázisú rendszerében?
Kérjen műszaki adatlapot vagy DH-7269S mintát műszaki csapatunktól.
