A csomagolófestékekben, a címkenyomtatásban, a rugalmas csomagolásban és a papírnyomtatásban egységes mintázat jelenik meg: a színek a nyomtatás után azonnal élénkek és telítettek, minden ellenőrzés megfelel a követelményeknek – de bizonyos tárolási idő után a szín fokozatosan világosabbá, tompábbá válik, és néha észrevehetően kifakul.
A legtöbb esetben ezt nem a nyomtatási folyamat okozza. Ez a fény, a hőmérséklet, a páratartalom és a tintarendszer stabilitásának a színre gyakorolt progresszív hatásaiból adódik a hosszú távú tárolás során.
Hét tényező, amely előidézi a tárolás utáni fakulást
Amikor egy terméket éppen kinyomtattak: a szín élénk és telített, a fényesség egyenletes, a megjelenés pedig megfelel a követelményeknek. Ezek a jellemzők csak azt jelzik, hogy a tinta kezdeti színkifejezése jó – nem tükrözik teljes mértékben a hosszú távú időjárási és színtartási teljesítményt. Az élénk színek nyomtatáskor nem jelentik azt, hogy tárolás közben ne fakulnak ki.
Tárolás vagy felhasználás során: az UV sugarak folyamatosan hatnak, a látható fény hosszan tartó hatást fejt ki, a fotooxidációs reakciók folyamatosan mennek végbe. Egyes pigmentek vagy színezékek fokozatosan szerkezeti változásokon mennek keresztül, aminek következtében a szín világosodik és elveszíti fényét.
Hosszú távú tárolás során: a magas hőmérséklet felgyorsítja az öregedési folyamatot, a nedves körülmények befolyásolhatják a tinta szerkezetét, az ismétlődő hőmérséklet- és páratartalom-ingadozások pedig csökkentik a színstabilitást. Ha a tárolási feltételek nem megfelelőek, a fakulás kifejezettebb lehet.
A tintának nemcsak jó nyomtatási teljesítményre van szüksége, hanem hosszú távú stabilitásra is. Ha a rendszer nem rendelkezik megfelelő pigment diszperziós stabilitással, gyenge a gyanta öregedésállósága vagy rossz az összetevők közötti kompatibilitás, akkor a színmegtartó képesség idővel fokozatosan csökkenhet.
A különböző nyomtatási hordozók különböző szintű védelmet biztosítanak a tinta számára. A műanyag fólia, a papír, a fém csomagolóanyagok és a kompozit anyagok különböző mértékben védik a fénnyel, nedvességgel és oxigénnel szemben – ami szintén befolyásolja a tinta hosszú távú színmegtartó képességét.
A termék gyárból való elhagyását követő korai időszakban: a szín stabil marad, a megjelenés nem mutat szembetűnő változást. A tárolási idő növekedésével: a fény folyamatosan hat, a környezet folyamatosan változik, és a tinta fokozatosan öregszik – a színváltozás egyre nyilvánvalóbbá válik.
Mert amikor a nyomtatás éppen befejeződött: a tinta a legfrissebb állapotában van, az öregedési folyamat még nem kezdődött el, és a hosszú távú tárolási hatások még nem jelentkeztek. Több hónapos tárolás után: a színezőanyag fokozatosan öregszik, a gyanta teljesítménye megváltozik, és a színvisszatartás fokozatosan csökken – a látens problémák lassan nyilvánvalóvá válnak.
Az élénk kezdeti szín, de a hosszú távú tárolás után elhalványodás alapvetően a fényterhelés, a környezeti tényezők, a tintarendszer stabilitása és az anyag időjárási teljesítményének együttes eredménye.
A tinta fakulási problémáinak elemzésekor a nyomtatási folyamatra való összpontosítás mellett a pigment fényállóságának, a gyantarendszernek, az adalékanyag-illesztésnek, a szubsztrátumnak és a tárolási környezetnek átfogó értékelésére van szükség a termék hosszú távú színmegtartásának javítása érdekében.