Otthon / Hírek / Ipari hírek / A fólia tapadása megfelel a tesztnek – Miért hámlik még mindig használat után?
Ipari hírek
Ipari bevonatok · Fém szubsztrátumok · DH-7326N
Az ipari bevonatolási alkalmazásokban a tapadás mindig is fontos mutató volt a bevonófólia teljesítményének értékeléséhez. De sok készítmény szembesül olyan helyzettel: amikor a felhordás éppen befejeződött, a keresztmetszeti teszt vagy a rácsteszt normális eredményeket mutat – de a vízbe merítés, a sópermet-teszt, a törlés vagy akár a hideg-meleg ciklus után a film élemelést és rétegközi leválást mutat.
Ez azt mutatja, hogy a bevonat és az aljzat közötti kötés nem egy egyszerű „ragadós-e” kérdés. Az alapfelület állapota, a gyanta és a szubsztrátum közötti kölcsönhatás, valamint a bevonófilm kikeményedése után kialakuló belső szerkezet mind befolyásolja a végső tapadási stabilitást.
4
Gyakori adhéziós hibák a kezdeti teszt sikeressége után
Gyakori problémák
1
Jó kezdeti tapadás, de vízbe merítés után csökken
Amikor a film éppen kialakult, szilárdan meg tud tapadni – de miután a víz hosszú időn keresztül érintkezik a határfelülettel, ez befolyásolja a határfelületi kötést, és fokozatosan delamináció léphet fel.
2
Instabil tapadás fémfelületeken
Az alumínium, galvanizált fémek és hasonló anyagok felületi energiája és kémiai tulajdonságai eltérnek a hagyományos hordozóktól. Ha a bevonat felületi tapadási képessége nem kielégítő, könnyen előfordulhat a tapadás csökkenése.
3
A rétegközi leválás azonnal megjelenik
A többrétegű felhordó rendszerekben, ha a felső és az alsó bevonatrétegek közötti kötés nem kielégítő, a rétegek közötti helyeken delamináció fordulhat elő előnyösen víznek, sópermetnek vagy mechanikai igénybevételnek kitéve.
4
A fólia szilárdsága és tapadása nehezen egyensúlyozható
A film keménységének pusztán növelése nem feltétlenül eredményez jobb tényleges tapadást. Ha a fólia túl kemény, és nem rendelkezik bizonyos nyúlási képességgel, könnyebben előfordulhat repedés és leválás ütés vagy deformáció után.
Miért nem mindig a tapadási problémák csak „rossz szubsztrátkezelés”
Sok ember reakciója a tapadási problémák megoldására az aljzattisztítás, csiszolás vagy felületkezelés megerősítése. Ezek a lépések természetesen fontosak – de ha a felületkezelés már teljesítette a követelményeket, és a fólia még mindig könnyen levál, a bevonat és az aljzat közötti határfelületi kötés további megfigyelést igényel.
A bevonat kikeményedése után nem egyszerűen „ráül” az aljzat felületére – viszonylag stabil felületi kötést kell kialakítania. Ha a gyantarendszer és a hordozó közötti kölcsönhatás viszonylag gyenge, még akkor is, ha a film felülete teljesnek tűnik, akkor is az interfész lehet az első hely, amely meghibásodik, ha víznek, sópermetnek vagy mechanikai hatásnak van kitéve.
Ugyanakkor magának a fóliának a keresztkötési foka, rugalmassága és ütésállósága is befolyásolja, hogy ez a határfelületi kötés fenntartható-e hosszú távon. Ezért a tapadás javítása nem csak a felhordás előtti aljzatkezelésre összpontosíthat – meg kell találni a módokat is a felületi hatás megerősítésére a bevonat készítmény belsejéből.
DH-7326N: Poliéterrel módosított sziloxán tapadásfokozó
A DH-7326N egy poliéterrel módosított sziloxán tapadást elősegítő anyag. Jellemzője, hogy részt vehet a határfelületi hatásban, elősegítve a bevonat és az érintkezési felület közötti kötés erősítését, miközben bizonyos javító hatással van a filmszerkezetre. Mivel a terméknek jó a stabilitása, nem megy könnyen hidrolízisen, amikor készítményekben használják, és viszonylag csekély hatással van a rendszer tárolási stabilitására.
Bevonórendszerre alkalmazva javítható a szubsztrátum adhéziója és a rétegek közötti kötés több bevonó film között, valamint javítható a film szakítószilárdsága és rugalmassága. A tartósság szempontjából a DH-7326N segítségével tovább javítható a fólia környezeti hőmérsékleten történő vízbemerüléssel, sópermettel, vízforralással és törléssel szembeni ellenállása, miközben bizonyos mechanikai tulajdonságokat is figyelembe vehet.
A termék alkalmas aminosütési bevonatokhoz és 2K PU bevonatrendszerekhez. Referenciaadagolás: a teljes készítmény 0,5–1,5%-a. A tényleges felhordás a gyanta típusa, az alapfelület tulajdonságai és a célteljesítmény alapján állítható be.
| Szubsztrát tapadás | Részt vesz a határfelületi hatásban, erősítve a kötést a bevonat és az alapfelület között |
| Rétegközi ragasztás | Javítja a bevonatrétegek közötti tapadást a többrétegű felhordó rendszerekben |
| Film szakítószilárdsága és rugalmassága | Segít javítani a szakítószilárdságot és a rugalmasságot – a bevonat stabilabb külső erő hatására |
| Tartósság | Javítja az ellenállást a környezeti hőmérsékletű vízbemerítéssel, sópermettel, vízforralással és törléssel szemben |
| Tárolási stabilitás | Jó hidrolízisállóság – nem befolyásolja könnyen a rendszer tárolási stabilitását |
| Rendszerkompatibilitás | Alkalmas aminosütési bevonatokhoz és 2K PU ipari bevonatrendszerekhez |
Összegzés
A bevonat tapadása nem egyetlen mutató által meghatározott eredmény. Az alapfelület tisztításán és felületkezelésén kívül a gyanta és a hordozó közötti határfelületi kötés, a fólián belüli térhálós szerkezet és magának a bevonórétegnek a szívóssága egyaránt befolyásolja a hosszú távú tapadási teljesítményt. Amikor az „első teszt sikeres, de vízbe merítés vagy sópermet után lehámlik” helyzet lép fel, ahelyett, hogy egyszerűen növelnénk a gyanta keménységét vagy ismételten kezelnénk az aljzatot, jobb, ha két irányból – a felületi kötésből és a teljes filmszerkezetből – tovább állítjuk a készítményt.
Gyakran Ismételt Kérdések
Miért számít a DH-7326N hidrolízissel szembeni ellenállása a tapadást elősegítő anyagnak?
A sziloxán kémia a Si-O kötésre támaszkodik a bevonat-szubsztrát határfelületén a tapadást elősegítő mechanizmusa érdekében. Ha a sziloxáncsoportok idő előtt hidrolizálnak – a nedves bevonatban a kikeményedés előtt, vagy a kikeményedett filmben víz vagy nedvesség hatására – a határfelületi kötés megszakad, és a tapadási teljesítmény elveszik. A DH-7326N poliéter módosítását és kémiai szerkezetét úgy tervezték, hogy ellenálljon a hidrolízisnek, és megőrizze a határfelületi kötések integritását nedves körülmények között, amelyekkel a bevonat működés közben találkozik.
Javíthatja-e a DH-7326N a tapadást többrétegű rendszerekben, ahol a hiba két bevonatréteg között van, nem pedig az alapfelületen?
Igen – az alapfelület tapadása mellett a DH-7326N javíthatja a rétegek közötti ragasztást is többrétegű rendszerekben. Vízbe merítés vagy mechanikai igénybevétel után észlelt rétegközi meghibásodások esetén a DH-7326N-t adják hozzá az alapozó- vagy középső bevonatréteghez, amely a felső határfelületén meghibásodást mutat. A konkrét adagolási pontot és az adagolást az adott többrétegű rendszer próbakiértékelésével kell megerősíteni.
