Otthon / Hírek / Ipari hírek / A műanyag fedőbevonatnak nagy szilárdanyag-alacsony viszkozitásra és filmkeménységre is szüksége van – Hogyan válasszuk ki a gyantát?
Ipari hírek
Műanyag bevonatok · Magas fényű fedőbevonat · 2K PU · AA-9188A
A tényleges alkalmazás során a műanyag bevonatoknak – azon túl, hogy megkövetelik a film keménységét és fényességét – meg kell oldaniuk az egyensúlyt a műanyag alapfelület tapadása, száradási sebessége és a film teltsége között. Ha maga a gyanta magas viszkozitású, akkor több oldószert kell hozzáadni az alkalmazási viszkozitás eléréséhez, ami nemcsak a szilárdanyag-tartalmat befolyásolja, hanem meghosszabbíthatja a száradási folyamatot is. Ezzel szemben, ha csak a szárítási sebességet követik, akkor a film nem megfelelő teltsége, nem megfelelő keménysége vagy nem megfelelő felületi állapot léphet fel. Ezért a gyanta molekulaszerkezete, szilárdanyag-tartalma és viszkozitása közötti egyensúly viszonylag közvetlen hatással van a műanyag bevonatok végső teljesítményére.
Az alkalmazás viszkozitása túl magas
Ha maga a gyanta nagy viszkozitású, a készítménynek több oldószerre van szüksége az alkalmazási állapot beállításához, ami könnyen korlátozza a szilárdanyag-tartalom terét.
A fólia száradási sebessége nem ideális
A műanyag alkatrészek gyártása általában a gyártási ütemre összpontosít. Ha a fólia hosszabb ideig nem szárad meg megfelelően, az a későbbi összeszerelést, csomagolást és szállítást érinti.
A film keménysége és teltsége nehezen egyensúlyozható
Egyes készítmények csökkentik a film teltségét a keménység javítása érdekében, míg a túlzott teltségre törekvés befolyásolhatja a film száradását és keménységét.
A műanyag alapfelület tapadása instabil
A műanyag felületi energiája, kémiai szerkezete és egyéb tényezők befolyásolják a bevonat nedvesedését és tapadását. Különösen alacsony felületi energiájú műanyagok esetében viszonylag nehéz maga a bevonat megbízható tapadást kialakítani.
Miért fontos az alacsony viszkozitású magas szilárdanyagtartalom a műanyag bevonatok számára?
A magas szilárdanyagtartalom és az alacsony viszkozitás egymásnak ellentmondó mutatónak tűnik – a szilárdanyagtartalom növelése több bevonatképző komponenst jelent a rendszerben, de ha ezzel együtt a gyanta viszkozitása is nő, akkor a gyártás, a hígítás és a felhordás nyomás alá kerül. Ezért a műanyag fedőbevonatok esetében nem a „magas szilárdanyag-tartalom” a cél – a „magas szilárdanyag-tartalom és alacsony viszkozitás” gyakorlati alkalmazási értékkel bír. Az alacsony viszkozitás több beállítási teret ad a készítménynek, megkönnyítve az alkalmazási viszkozitás elérését, ugyanakkor segít csökkenteni a felesleges oldószer hatását a száradási sebességre és a film teltségére.
AA-9188A: Alacsony molekulatömegű, nagy szilárdságú, alacsony viszkozitású módosított gyanta
Az AA-9188A egy kis molekulatömegű, nagy szilárdanyag-tartalmú, alacsony viszkozitású módosított gyanta, amelyet elsősorban olyan bevonórendszerekhez használnak, amelyek magasabb követelményeket támasztanak a film megjelenése és az átfogó teljesítmény tekintetében. Alacsony viszkozitási jellemzői jó alkalmazkodási teret biztosítanak a készítmény számára – miközben magas szilárdanyag-tartalmat tart, segít csökkenteni a rendszer általános viszkozitását.
A filmképződés után a gyanta jó filmkeménységet és teltséget tud biztosítani, bizonyos előnyökkel a műanyag részek magasfényű fedőrétegei által megkövetelt felületi textúra szempontjából. Kétkomponensű rendszerekben az AA-9188A izocianáttal térhálósítható. A térhálósítás után kialakult filmszerkezet sűrűbb, jó átfogó teljesítményt mutat a keménység, a sav/lúgállóság, az időjárási hatások és a fényesség megőrzése terén.
A gyanta viszonylag gyors száradási tulajdonságokkal is rendelkezik, miközben egy bizonyos felhordási munkaidőt tesz lehetővé – ezért nem korlátozódik a hagyományos alapozóra vagy középrétegre, hanem magas fényű egyrétegű fedőrétegekre és átlátszó bevonatrendszerekre is felvihető. A tényleges alkalmazásnak tovább kell igazítania a készítményt a műanyag alapfelület, a kezelőszer aránya, az alkalmazási mód és a megcélzott teljesítménykövetelmények alapján.
Összegzés
A műanyag bevonatok gyantaválasztása alapvetően az alkalmazási teljesítmény és a fólia teljesítménye közötti egyensúlyi pont keresése. A magasfényű műanyag fedőbevonatok esetében a keménység vagy a szilárdanyagtartalom egyszerű növelése nem oldja meg az összes problémát – a viszkozitást, a száradási sebességet, a film teltségét és az aljzat tapadását is egyszerre kell figyelembe venni. Az AA-9188A, amelynek fő jellemzője az alacsony molekulatömegű, nagy szilárdanyag-tartalom és alacsony viszkozitás – miközben a gyors száradást, keménységet és teltséget is kombinálja, és izocianáttal kombinálva sűrűbb filmréteget képez – jobban megfelel műanyag fedőbevonatokhoz, átlátszó bevonatokhoz és kapcsolódó bevonatrendszerekhez, magasabb megjelenésű és átfogóbb teljesítménykövetelményekkel.
Gyakran Ismételt Kérdések
Miért segít az alacsony molekulatömegű gyantában elérni a magas szilárdanyag-tartalmat alacsony viszkozitás mellett?
A polimer oldatban a viszkozitást erősen befolyásolja a lánc összefonódása – ami elsősorban a molekulatömeg függvénye. Azonos tömegkoncentráció mellett az alacsonyabb molekulatömegű polimerek kevesebb és rövidebb láncösszefonódást eredményeznek, ami alacsonyabb viszkozitást eredményez. Ez azt jelenti, hogy a kisebb molekulatömegű gyanta nagyobb tömege oldható fel azonos viszkozitási szinten, mint egy nagy molekulatömegű ekvivalens, így nagyobb szilárdanyag-tartalom érhető el azonos alkalmazási viszkozitás mellett. A kompromisszum az, hogy a térhálósítás előtti alacsonyabb molekulatömeghez hatékonyabb térhálósításra van szükség a térhálósodás során, hogy a film keménysége és tartóssága egyenértékű legyen a nagyobb molekulatömegű rendszerrel.
Milyen NCO:OH arány javasolt, ha AA-9188A-t használunk izocianát keményítővel?
Az optimális NCO:OH arány az adott AA-9188A készítmény hidroxilértékétől és a célfilm tulajdonságaitól függ. Az 1,0–1,3 NCO:OH tartományban lévő arány jellemző a 2K PU műanyag bevonatokra – közel sztöchiometrikus a rugalmasság-keménység egyensúlyhoz, és kissé túlsztöchiometrikus, ahol a maximális keménység és vegyszerállóság a prioritás. Az adott gyanta javasolt arányát meg kell erősíteni a termék adatlapján, és a végső arányt egy formulázási kísérlettel kell optimalizálni, hogy egyensúlyba kerüljön a fazékidő, a száradás, a keménység és a tapadás az adott aljzathoz és az alkalmazási feltételekhez.
