Autóbevonat, korróziógátló festékekben, ipari berendezések bevonataiban, fémvédő rendszerekben folyamatosan adódik egy helyzet: a felhordás után a fólia teljesnek tűnik, a felület sima, és egyáltalán nem észlelhető hibák – de a sópermetes tesztelés után a film felületén hólyagosodás, domborodás, esetenként lokalizált rétegválás alakul ki.
A legtöbb esetben az ilyen meghibásodást nem saját magának a filmnek a rossz felületi minősége okozza. Ez az eredmény, hogy a nedvesség, a sóionok és a határfelületi hibák idővel együtt hatnak sópermetezési körülmények között, aminek következtében a bevonat védőképessége annak csökkenésével jár.
Hét tényező, amely az érintetlen filmtől a hólyagosodásig vezet
A bevonat kezdeti állapota – folytonos felület, lapos megjelenés, normál tapadás – csak azt jelzi, hogy a filmképződési szakaszban nem voltak láthatók. Nem igazolja a hosszú tervezett korrózióálló képességet. A teljes filmréteg felhordáskor nem jelenti azt, hogy nem fog tönkremenni szópermettel való érintkezés után.
A tényleges alkalmazás során a fólia belseje tartalmazhat mikropórusokat, és a bevonat felületén kis hibákat okozhat. A helyi területek védelmi képességei eltérőek lehetnek. Ezek a szabad szemmel láthatatlan problémák a nedvesség és a sóionok behatolási útvonalán válhatnak a sópermet környezetben.
A sópermetes vizsgálat során a nedvesség belép a bevonatba, és a sóionok folyamatosan határ vándorolnak a felület felé. A fémhordozó felületén korróziós reakciók léphetnek fel. A korróziós termékek felhalmozódásával a határfelületi kötés szilárdsága csökken, ami végül a film felhólyagosodását okozza.
A jó korróziógátló bevonat általában alacsony páraáteresztő képességet, stabil filmszerkezetet és jó záróképességet igényel. Ha a bevonat szerkezete nem kellően sűrű, a külső közeg könnyebben bejuthat a belső térbe, felgyorsítva a tönkremeneteli folyamatot.
Még akkor is, ha maga a fólia teljes, ha az aljzat tisztítása nem kielégítő, a felület olajos szennyezettségű, az előkezelés nem megfelelő, vagy a felület érdessége nem megfelelő, a bevonat és az aljzat közötti kötés stabilitása csökken, így a sópermetezés utáni hólyagosodás várhatóbb.
A tesztelés korai szakaszában a film megőrizheti normális megjelenését, és előfordulhat, hogy a korróziós reakciók még nem láthatók. Az expozíciós idő növekedésével a nedvesség továbbra is beszivárog, a korrózió fejlődik, és a határfelületi kötés folyamatosan gyengül – végül a film felhólyagosodásaként, repedésként vagy rétegvesztésként jelentkezik.
Amikor a bevonat éppen elkészült, a fóliaszerkezet még nem sérült, a védőgát sértetlen, és a korróziós folyamat még nem kezdődött el. Hosszan sópermet hatás után a sóionok folyamatosan behatolnak, a határfelület meghibásodott növekedésnek, és a korróziós termékek folyamatosan halmozódnak fel – a problémák csak válnak láthatóvá.
A sóspray-tesztelés után a teljes film felhólyagosodást okoz, és alapvetően a nedvesség áteresztésének, a sóionok bejutásának, a határfelületi kötés gyengülésének és a bevonat védőképességének együttes hatásának eredményeként. A sóspray-hólyagosodás elemzésénél a film megjelenésének értékelése mellett a bevonat sűrűségének, az aljzat előkészítésének minőségének, a határfelületi kötésnek és a hosszú távú korróziógátló stabilitásnak átfogó értékelése szükséges.
- A fólia teljessége az alkalmazáskor nem garantálja a hosszú távú gondoskodást
- A szem számára láthatatlan mikrohibák korróziós kiindulási pontokká válhatnak
- A nedvesség és a sóionok tönkreteszik a határfelületi stabilitást
- A bevonat sűrűsége befolyásolja a korrózióállóságot
- Az aljzat előkészítése határozza meg a hosszú távú tapadás minőségét
- Minél hosszabb időt vesz igénybe, nagyobb lesz, hogy felfedik a problémákat