Otthon / Hírek / Ipari hírek / A vízbázisú adhézió folyamatosan változik a tételek között – az interfész hol keresendő
Ipari hírek
Vízbázisú tapadás és interfész technológia
A vízbázisú bevonatrendszerekben a tapadási hibákat nem mindig a gyenge gyantarendszer okozza. A töltőanyag-polimer határfelület – a szervetlen töltőanyagok és a polimer hálózat közötti határvonal – nagyon fontos és gyakran figyelmen kívül hagyott tényező a tapadási változékonyságban, a mechanikai teljesítményben és a hosszú távú tárolási stabilitásban.
Miért nehezebb a vízbázisú tapadást stabilizálni, mint amilyennek látszik?
Vízbázisú rendszerekben a jó kezdeti tapadás elérése egy adott aljzaton az egyik teljesítménykövetelmény. Különböző páratartalom, aljzat és tárolási időszakok közötti következetes fenntartása más és nagyobb kihívást jelent. Ha a szervetlen töltőanyagok és a polimerkötőanyag közötti határfelület nem illeszkedik megfelelően, egyik követelménye sem teljesíthető maradéktalanul – és az eredmények adhéziós változékonyságban, elégtelen mechanikai teljesítményben vagy a tárolás során bekövetkező rendszerváltozásokban mutatkoznak meg.
Instabil tapadási teljesítmény
A bevonat nem konzisztens módon tapad az aljzathoz – az eredmények tételenként, páratartalmonként vagy felületi állapotonként változnak, ami megnehezíti a specifikáció megbízhatóságát.
Rossz töltőanyag diszperziós állapot
Az egyenetlen részecskeeloszlás csökkenti a rendszer homogenitását, ami hatással van az alkalmazási viselkedésre és a filmtulajdonságok egyenletességére a bevont felületen.
Nem megfelelő mechanikai tulajdonságok
A specifikációi hajlítószilárdság, szakítószilárdság, ütésállóság és rugalmasság – mindez inkább a töltőanyag-polimer határfelületen lévő nem megfelelő kötésre vezethető vissza, nem pedig az ömlesztett gyanta gyengeségére.
Tárolási stabilitási problémák
A rendszer tulajdonságai a hosszabb tárolási tárolásnak – viszkozitás-eltolódások, töltőanyag-leülepedések vagy teljesítménysodródás, ami következetlenséget okoz a frissen készített és tárolt termék között.
Az interfész probléma, adott a gyanta beállítás nem tud megoldani
A víz által tapadási problémákra a szokásos válasz a gyantatartalom növelése vagy a kikeményedési feltételek módosítása. Ezek a megközelítések javítják az ömlesztett film tulajdonságait, de nem foglalkoznak azzal, hogy mi történik a töltőanyag-polimer határvonalon. Ha a szervetlen töltőanyagok és a polimer mátrix kémiailag nem kompatibilisek a közös határfelületükön, az adhéziós ezen a határon korlátozott energia – és a gyanta ömlesztett beállítása nem képes teljes mértékben kompenzálni a gyenge határfelületet.
DH-7269S: Epoxi-módosított polisziloxán interfész szer
A DH-7269S egy epoxi-módosított polisziloxán kötőanyag, amelyet a szervetlen töltőanyagok és a polimer kötőanyag közötti határfelület javítására terveztek vízbázisú rendszerekben. Epoxi funkciós csoportjai részt vesznek a szervetlen töltőanyag felülete és a szerves polimer hálózat közötti kötési reakcióban, javítva a határfelületen átívelő kémiai kapcsolatot, ahelyett, hogy pusztán fizikai érintkezésre hagyatkoznának.
Interfész optimalizálás nélkül
- A töltő-polimer interfész csak a fizikai érintkezésre támaszkodik
- A tapadás a páratartalomtól, az aljzattól és a tárolási időtől függően változik
- A mechanikai tulajdonságokat a gyenge határfelületi kötés korlátozza
- A tárolási stabilitást érinti a töltőanyag idővel történő újraelosztása
- Nehéz egyszerre javítani a tapadást és a mechanikai teljesítményt
DH-7269S-vel
- Az epoxi reaktivitás javítja a kémiai kötést a töltőanyag-polimer határfelületen
- Stabilabb tapadás változó körülmények és aljzatok között
- Hozzájárul a jobb hajlítószilárdsághoz, szakítószilárdsághoz, ütési szilárdsághoz és rugalmassághoz
- Jobb tárolás a javított töltő diszperziós állapotának stabilitása
- Alkalmazható vízbázisú bevonatokhoz, tömítőanyagokhoz és ragasztókhoz
Teljesítménybeli hozzájárulások
| Tapadási stabilitás | Az epoxi-közvetített felületi kötés javítja a tapadási konzisztenciát az aljzattípusok és a környezeti feltételek között |
| Töltőanyag diszperzió | A továbbfejlesztett interfész-kompatibilitás támogatja a töltőanyag stabilabb eloszlását a polimer mátrixon belül |
| Hajlító- és szakítószilárdság | Az erősebb interfész kötés véleményean továbbítja az feszültséget a kompoziton keresztül, ami javítja a mechanikai eredményeket |
| Ütésállóság | A jobb terhelés átvitel a határfelületen csökkenti a feszültségkoncentrációt, ütközés okozta meghibásodáshoz vezet |
| Rugalmasság | A továbbfejlesztett felületi csatolás támogatja a kompozit rugalmas reakcióját dinamikus terhelés alatt |
| Tárolási stabilitás | A jobb interfész-kompatibilitás csökkenti a tulajdonságok eltolódását a hosszú távú tárolás során |
| Alkalmazási kör | Alkalmas vízbázisú bevonatokhoz, vízbázisú tömítőanyagokhoz, vízbázisú ragasztókhoz és fémfelület-kezeléshez |
Gyakran Ismételt Kérdések
A DH-7269S minden típusú szervetlen töltőanyaggal működik?
Úgy tervezték, hogy széles körben javítsa a töltőanyag-polimer határfelületet a vízbázisú rendszerekben. A hatékonyság az adott töltőanyag felületének kémiájától függ – a szilícium-dioxid alapú, alumínium-oxid alapú és hasonló ásványi töltőanyagok általában jól reagálnak az epoxi-sziloxán kapcsolási kémiára. A hatás megerősítésére egy kisméretű próba elvégzése javasolt az adott töltőanyaggal.
Hozzáadható-e már a vízbázisú készítményhez egyéb helyettesítők nélkül?
A legtöbb esetben igen – a legtöbb terméken belül adalékanyagként értékelik. Mivel reaktív mechanizmuson keresztül javítja az interfész kötést, az adagolási sorrendet (a töltőanyag előkezelése, illetve a kevert rendszerhez való hozzáadás) befolyásolja a teljesítményt, és ezt érdemes a próba során értékelni.
Befolyásolja-e a vizes rendszer nyitvatartási idejét vagy fazékidejét?
Normál adagolási szintek mellett a DH-7269S epoxi reaktivitása elsősorban a töltőanyag felületén működik, pedig az ömlesztett nem folyadékfázisban, így jelentős fazékidő hatások nem jellemzőek. A gyártási felhasználás előtt továbbra is ajánlott az adott készítmény stabilitási ellenőrzése.
Szobahőmérsékleten térhálósodó és magas hőmérsékleten térhálósodó vízbázisú rendszerekhez alkalmasak?
Igen – az epoxi-sziloxán kémia többféle kikeményedési hőmérsékleten aktív, és nem korlátozódik az emelt hőmérsékletű térhálósodási ütemtervekre.
Kulcs elvitel
A vízbázisú rendszerekben az instabil adhézió és a korlátozott mechanikai teljesítmény gyakran a töltőanyag-polimer határfelületen keletkezik – ez a zóna, amelyen a tömbgyanta beállítás önmagában nem javítható.
- A DH-7269S epoxi-módosított polisziloxán kémiát használ a kémiai kötés javítására a szervetlen töltőanyag-polimer határfelületen
- Hozzájárul a stabilabb tapadáshoz, jobb mechanikai tulajdonságokhoz és jobb tárolási stabilitáshoz
- Alkalmas vízbázisú bevonatokhoz, tömítőanyagokhoz, ragasztókhoz és fémfelület-kezelő rendszerekhez
- Közvetlenül az interfészhez szól, nem pedig ömlesztett gyanta vagy térhálósodási állapot változásaival
Instabil tapadást, nem megfelelő mechanikai tulajdonságokat vagy tárolási stabilitási problémákat tapasztalt vízbázisú rendszerében? Kérjen műszaki adatokat és DH-7269S mintát.
