Otthon / Hírek / Ipari hírek / UV-bevonat gyenge szintezés és szalagtapadás — Hogyan javítható a felületi teljesítmény?
Ipari hírek
UV-bevonatok · UV-lakk · Fényre keményedő rendszerek · DH-4270
Az UV-lakkban, UV-bevonatokban és más, fényre kikeményíthető rendszerekben a film ultraibolya besugárzás után befejezheti a kikeményedést, ami a gyors kötési sebesség és a magas gyártási hatékonyság előnyeit biztosítja. De a gyorsabb kikeményedés azt is jelenti, hogy a filmfelület állapotának rövidebb idő alatt stabilizálódnia kell. Ha a bevonat nem nedvesedik és nem folyik kellően a felhordás és a kikeményedés során, akkor felületi textúra problémák és elégtelen felületi kenés léphet fel. Ezenkívül a szalagvizsgálatot, laminálást vagy utólagos feldolgozást igénylő termékek esetében a filmfelület tapadásgátló képessége is ugyanolyan fontos.
Az UV-film felületi kenőképessége nem megfelelő
Kikeményedés után a fólia felületének viszonylag nagy a súrlódási ellenállása – a kézi tapintás és a felület tapintása nem ideális, és ez befolyásolhatja a későbbi feldolgozást.
Szalagteszt Tapadást mutat
Egyes UV-bevonatok erős tapadást fejlesztenek ki a szalaggal való érintkezés után – ez különösen észrevehető olyan alkalmazásokban, ahol felületleválasztó teljesítményre van szükség.
Nehezen egyensúlyozható áramlás és felületi hatás
Ha a rendszer folyóképessége nem megfelelő, és a kötési sebesség gyors, előfordulhat, hogy egyes felületi hibákat nem lehet teljesen kijavítani a film teljes kikeményedéséig.
Az additív hatás idővel változik
Egyes nem-reaktív felületi adalékok elsősorban a film felületére való migráción múlnak – mivel a használati környezet és az idő változik, a felület teljesítménye némi ingadozást mutathat.
Miért kell az UV-rendszereknek figyelembe venniük a felületi adalékanyagok „rögzítési” problémáját?
A közönséges felületi adalékok jellemzően a felületi feszültség csökkentésével és a határfelületi állapot javításával hatnak. UV fényre kikeményíthető rendszerek esetén, ha az adalékanyag csak a film felületén helyezkedik el anélkül, hogy részt venne a kikeményedett háló kialakításában, akkor annak hosszú távú stabilitását befolyásolhatja a rendszer összetétele és a használati környezet. Ezért a magasabb felületi tartóssági követelményeket támasztó UV-lakkok esetében szóba jöhet reaktív csoportokat tartalmazó felületi adalékok alkalmazása. Ezek az adalékok a térhálósodás során részt vehetnek a gyantaháló kialakításában, így nem egyszerűen a film felületén vannak jelen, hanem stabilabb kötési kapcsolatot alakítanak ki a kikeményedett rendszerrel.
DH-4270: Reaktív felületi adalék UV-rendszerekhez
A DH-4270 egy felületi adalék UV reverz lakkokhoz és fényre keményedő rendszerekhez, reaktív akril funkciós csoportokkal, amelyek részt vehetnek a polimer hálózat szerkezetének kialakításában az UV-kötés során, így az adalékanyag stabilabban jelen van a kikeményedett filmben. Alkalmazása során a DH-4270 javíthatja a bevonat terjedési állapotát, egyenletesebbé téve a fólia felületét, miközben javítja a kikeményedett film csúszási teljesítményét és szalagleadási viselkedését. A tisztán felületi migráción alapuló adalékokhoz képest reaktív szerkezete jobban illeszkedik a fényre keményedő rendszerekhez, amelyek bizonyos tartóssági követelményeket támasztanak a felületi teljesítmény tekintetében.
A termék elsősorban oldószerbázisú UV-bevonatokhoz, UV-fényre kikeményedő rendszerekhez és egyes akrilgyanta-rendszerekhez alkalmas. Referenciaadagolás: a teljes készítmény 0,05–1,0%-a.
Az UV-lakk felületi problémái nem pusztán arról szólnak, hogy jó-e a szintezés – a csúszási teljesítmény, a szalagleválasztás és az adalékanyag stabilitása a kikeményedett filmben mind figyelmet érdemel. Azoknál az UV-rendszereknél, amelyeknek hosszú távon meg kell őrizniük a felületi teljesítményt, a reaktív felületi adalékanyag kiválasztása lehetővé teszi, hogy részt vegyen a kikeményedett hálózat kialakításában, javítva a szintezést és a csúszási hatást, miközben csökkenti az adalékanyag-vándorlás okozta teljesítményváltozásokat.
Gyakran Ismételt Kérdések
Miért tartósabb egy reaktív felületi adalék UV-rendszerekben, mint a nem reaktív adalék?
A nem reaktív adalékok a felületi koncentrációtól függenek – a kikeményedés során a film felülete felé vándorolnak, és jelenlétük révén felületmódosítást biztosítanak. Azonban koncentrációjuk a felületen idővel változhat további migráció, oldószeres extrakció vagy mechanikai érintkezés következtében. Az akril funkciós csoportokat tartalmazó reaktív adalékok kopolimerizálódnak a hálózatba az UV-keményedés során, rögzítve azokat azokon a helyeken, ahol koncentrálódtak a kikeményedés helyén – ez a zárt helyzet az élettartam során megmarad, nem pedig folyamatos újraelosztásnak van kitéve.
Befolyásolja-e a DH-4270 a kötési sebességet vagy a fotoiniciátor hatékonyságát UV-rendszerekben?
Az ajánlott adagolási tartományban (0,05–1,0%) a DH-4270 reaktív akrilcsoportjai a bázisoligomerek és monomerek mellett részt vesznek az UV által kiváltott gyökös polimerizációban. Alacsony hozzáadási szintek esetén a teljes térhálósodási sebességre gyakorolt hatás minimális. Nagyobb dózisok esetén a térhálósodási profilra gyakorolt hatást a célfelületi teljesítmény mellett kell értékelni, hogy megerősítsük az adott UV-rendszerhez megfelelő adagolási szintet.
