Otthon / Hírek / Ipari hírek / Miért alakulnak ki az oldószerbázisú bevonatok és tinták elöntése és színfoltossága? A probléma a pigment diszperzió stabilitása
Ipari hírek
Az oldószerbázisú bevonat- és tintagyártás során az elárasztás és a színfoltosság gyakori és visszatérő megjelenési probléma. A csiszolás befejeztével a színpaszta nagyon egységesnek tűnhet – de hígítás, felhordás és száradás után a film felületén színkonzisztencia, helyi árnyalatváltozások és hasonló jelenségek láthatók. Ez a fajta probléma nem feltétlenül jelenti azt, hogy a pigment csiszolása nem volt elegendő. Egyes esetekben, még akkor is, ha a pigmentet finomra őrölték, a különböző pigmentek továbbra is vándorolhatnak és újra eloszlanak a film szárítási folyamata során a nedvesítési állapot, a sűrűség és a határfelületi kölcsönhatások különbségei miatt. Ezért az elárasztás és a színfoltosság megoldása nem lehet csak az őrlési szakaszra összpontosítani – a pigment stabil állapotával is foglalkozni kell a filmbe jutás után.
Gyakori problémák
Több pigment együtt, a színek könnyen változnak
A különböző pigmentek eltérő felületi tulajdonságokkal rendelkeznek, és eltérő nedvesítési és diszperziós állapotokat mutathatnak ugyanabban a rendszerben, ami végső soron nem egyenletes filmszínt okoz.
Alkalmazáskor normál, száradás után színfoltok jelennek meg
A bevonat felvitele után, amikor az oldószer elpárolog és a film elfolyik, a pigmentrészecskék újra beállítják helyzetüket. Ha a rendszer stabilitása nem kielégítő, lokális pigmentdúsodás képződhet.
Az őrlési idő növelése nem oldja meg a problémát
Az elnyújtott őrlés elsősorban a pigment agglomerációját oldja fel, de ha az elárasztás kiváltó oka a különböző pigmentek diszperziós stabilitási különbsége, akkor ezt a több őrlés alapvetően nem tudja megoldani.
Ülés és csomósodás a tárolás során
Ha a diszperziós rendszer a pigment tartós tárolása során nem tud stabil állapotot fenntartani, fokozatos ülepedési és csomósodási jelenségek léphetnek fel, ami tovább befolyásolja a későbbi felhordást és a színkonzisztenciát.
Miért okoz még mindig elöntést és foltosodást a „szétszórt” pigment?
A pigment diszperzió nem egyszerűen a nagy részecskék kis részecskékre való őrlésének kérdése. Egy bevonórendszerben a pigmentszemcséknek az őrlés után diszpergálószerre és egyéb komponensekre van szükségük ahhoz, hogy stabil védőállapotot képezzenek a felületükön, bizonyos távolságban tartva a részecskéket és csökkentve az újraagglomeráció lehetőségét.
Ha egy készítmény több pigmentet tartalmaz, a különböző részecskék felületi tulajdonságai nem teljesen azonosak. Ha bizonyos pigmenteket könnyebben nedvesít a rendszer, vagy ha a diszperziós stabilitás mértéke eltérő a különböző pigmentek között, a filmszárítási folyamat során migráció és újraeloszlás léphet fel. Ezért az elárasztás és a színfoltosság néha nem azt jelenti, hogy "a diszperzió nem volt megfelelő", hanem azt jelenti, hogy "a diszperzió állapota nem elég stabil". Ez az oka annak is, hogy egyes készítmények, még akkor is, ha nagyon jó az őrlési finomság, szárítás után még mindig nem mutatnak kielégítő színteljesítményt.
DH-5104: Elárasztásgátló diszpergálószer oldószerbázisú bevonó- és tintarendszerekhez
A DH-5104 egy elöntésgátló diszpergáló adalék, amelyet oldószerbázisú bevonat- és tintarendszerekben használnak, elsősorban az elöntést, a színfoltosságokat és az elégtelen diszperzióstabilitást, amelyek könnyen előfordulhatnak több pigment együttélése esetén. Megközelítésének célja nem egyszerűen a pigmentcsiszolási hatékonyság javítása, hanem a pigmentek nedvesedésének és stabil diszperziós állapotának javítása a rendszerben, ezáltal csökkentve a különböző pigmentek újraeloszlását a tárolás és a filmképzés során. A szervetlen pigmentek és töltőanyagok esetében a termék segíthet javítani a diszperziós stabilitásukat, és csökkenti a leülepedés és csomósodás lehetőségét a hosszú távú tárolás során.
Az alkalmazható rendszerek közé tartoznak az alkid-, poliészter-, poliuretán-, epoxi- és akril oldószerbázisú bevonatok és tintarendszerek. Használat közben a DH-5104-et először az őrlési alapgyantához lehet hozzáadni, majd elvégezni a pigmentőrlési folyamatot; vagy az aktuális formulázási körülményeknek megfelelően utólag adagolható. A referencia adagolás a pigment típusának megfelelően módosítható: szerves pigmentek jellemzően 2–5%, szervetlen pigmentek körülbelül 0,5–3%; utólagos adagolás esetén a teljes készítmény 0,1–1,5%-a vizsgálható, optimalizálva az adagolási arányt a tényleges elárasztási fok és a színfoltosság alapján.
Az elárasztás és a színfoltosság nem feltétlenül jelent elégtelen pigmentcsiszolást – ami igazán figyelmet igényel, az a különböző pigmentek stabil diszperziós állapota a teljes bevonatrendszerben. Különösen a több pigmentet tartalmazó készítményekben csak a pigmentek viszonylag egyenletes és stabil diszperziós állapotának fenntartásával csökkenthető a tárolás és a filmképződés során bekövetkező újraeloszlás lehetősége. Ezért az elárasztási problémák megoldása során az őrlési folyamatok beállításán túl a diszpergálószer és a pigmentek illeszkedési viszonyát is ki kell venni.
Gyakran Ismételt Kérdések
Miért történik elárasztás a pigmentek között, amelyek mindegyike külön-külön jól eloszlott?
Az egyedi pigment stabilitása egy pigment rendszerben nem jósolja meg a stabilitást, ha ezt a pigmentet egy másik, eltérő felületi kémiájú és részecskemobilitású pigmenttel kombinálják. A különböző pigmentek különböző sebességgel vándorolnak a nyitott film alatt – koncentráció-gradienseket hozva létre a felületen, amelyek elárasztónak vagy színfoltnak tűnnek még akkor is, ha mindegyik pigment külön-külön jól eloszlott. Az elöntést gátló diszpergálószer a több pigment felületi környezettel foglalkozik, nem pedig az egyedi pigment diszperzió minőségével.
Hozzáadható a DH-5104 a leeresztési szakaszban, nem pedig a köszörüléskor?
Igen – hozzáadható csiszolás közben a maximális pigment-felület kölcsönhatás érdekében, vagy utólagos hozzáadásként a leengedés során a 0,1–1,5%-os referenciatartományban. Az adott hozzáadási pont befolyásolhatja a teljesítményszintet – mindkét szakaszban ajánlatos kiértékelni azt a megközelítést, amely a legjobban megfelel az adott rendszer és pigment kombináció színkonzisztenciájának követelményének.
